Nagyon boldogok? Természetesen!!!! Hatalmas dolog a továbbjutás egy kis település, kis iskolájának. Óriási dolog ringbe szállni olyan iskolákkal, amelyek többszáz tanuló közül tudják összeválogatni csapatukat. A mi lehetőségeink korlátozottabbak, de talán pont ez az, ami előre vitte, viszi a maréknyi kis sereget: mindenki a maximumot hozta, hozza ki magából. Nagyon-nagyon boldogok vagyunk! Végtelenül örülünk a továbbjutásnak!
Minek, kinek köszönhető a siker?
Természetesen elsősorban a csapatnak. Kitartóan készültek, nem kímélték magukat. Jól felkészülten álltak elébe az akadályok leküzdésének.
A csapat felkészültsége mellett van még valami, ami az egyenletes teljesítményt segítette: a csapatösszetartás, a csapatmunka. Nagyon fontos dolog, hogy a tagok ismerik egymást, évek óta napi szinten találkoznak, egymás szokásait, apró-cseprő dolgait jól ismerik, nem bántják egymást, hallgatnak egymásra, nem saját képességeik fitogtatása a céljuk, hanem a csapat teljesítménye fontos számukra. A csapatmunkához kapcsolnám „celebünket” is, mint egy nagyon fontos tényezőt. Gábor nagyon korrekt volt, hagyta teljesen kibontakozni ezt a csapatmunkát, maximálisan alkalmazkodott a csapat elképzeléseihez.
Azonban meg kell említenünk a siker „statisztáit” is: pedagógusok, szülők, iskolatársak, a falu lakossága. Ők azok, akik a csapat lelkének részei voltak. A verseny alatt a szurkolótábor minden pillanatban leste a csapattagok gondolatait. Elég volt egyetlen pillantás, egy gesztus, s a szurkolótábor lelkesen ugrott talpra. A verseny előtti napon az egész iskola zsongott, s a szurkolásra úgy készült, mintha az is a verseny pontszámainak része lenne. : „Hajrá, én úgy izgulok, győzni fogunk, csak hajtsatok, hajtsatok!” – zengte kórusban az iskola.
Melyik feladat volt nehéz, melyik könnyű?
Én úgy gondolom mindegyik feladat teljesíthető volt. A játékleírásokat mindenki ismerte, fel tudott készülni a feladatokra. A csapat úgy készült, hogy minden csapattag abban a versenyszámban vegyen részt, - versenyszabályzatot természetesen figyelembe véve - ami hozzá a legközelebb áll.
HÍres csapatkapitányuk (Balogh Gábor) sokat segített?
Igen. Én nem a teljesítményéről tennék itt említést, sportoló lévén az evidens. A személyisége tette őt még különlegesebbé, s fokozta a csapat segítését.
Gábor egy nagyon pozitív, szimpatikus, rugalmas személyiség. Közvetlensége, kedvessége csapatot, szurkolót egyaránt magával ragadott. Nagyon jól alkalmazkodott a csapathoz. Hagyta úgy dolgozni őket, ahogy azt ők megszokták. A csapat bármiben kérhette a segítségét, mindvégig ott volt mellettük, nem hagyta magukra őket szinte soha. Ő nemcsak fizikai segítő volt, hanem lelki is. Ha valamelyik gyerek jól teljesített valamit, megveregette a vállát. Ez az, amire egy gyereknek a legnagyobb szüksége van: a pozitív visszajelzés.
Gábor rólunk, szurkolókról sem feledkezett meg soha. Amint eredményt tudott, azonnal mutatta ujjain felénk. Így Gábor nemcsak versenyzőink Gábora, hanem mindannyiunk Gábora lett.
Hogy érezték magukat? Milyennek érezték a hangulatot?
Nagyon jól éreztük magunkat. Volt több olyan szurkolónk, aki a verseny után köszönetet mondott, hogy eljöhetett velünk. A hangulat csodálatos volt. Véleményem szerint egy életre szóló élményt szerzett mindenki, aki részt vett a vetélkedőn. Köszönet mindazoknak, (rendezőknek, szervezőknek, segítőknek) akik rengeteget dolgoztak azért, hogy a vetélkedő ilyen nagy élmény legyen a résztvevők számára.
Hogy fogadták Önöket az iskolában, a településen?
Alig pár perc telt el az eredmény kihirdetése után, máris a falu nagy része értesült a győzelem híréről. Mindenki nagyon örül. A falu meghatódva örül, mert nagy dolgot vitt végbe az iskola. Több embernek könnyeket csalt szemébe a győzelem. Az iskolában fergeteges hangulat lett úrrá. Mindenki a vetélkedőről beszél. Szurkolóink a vetélkedőn készített fényképekkel árasztják el a közösségi oldalakat.
Mit várnak a továbbiaktól? Meddig szeretnének eljutni?
Célunk, elvárásunk ennyi: tisztességesen helyt állni a középdöntőben, s ugyanilyen jó hangulatban eltölteni napot, mint a selejtezőn.. Természetesen örülnénk, ha onnét is továbbjutnánk, de ha nem, akkor sem esünk kétségbe, hiszen így is nagy dolgot értünk el.
Hogyan fognak készülni?
Úgy, ahogy eddig: kitartóan, lelkesen, minden pillanatban összefogva, váratlan helyzetekre való felkészüléssel, minden fizikai-szellemi tudást befektetve
Az én feladatom ismét az, hogy biztosítsak mindet a csapatnak a felkészüléshez, győzzek le minden olyan anyagi és egyéb akadályt, amely hátráltatná a őket. Ismét menedzser szerepet öltök pár hétre. Mindemellett szervezem az utazást, a népes szurkolótábort.